2011. március 11., péntek

Dal egy képzelt múzsához

Dal egy képzelt múzsának

Csúcsíves ablakban látlak,
Amint orrodhoz emelsz egy rózsát,
Szőke szélfútta hajadat
Sellőhangként vonzza a napsugár.

Fényes, smaragdzöld szemeid
Reám tekintenek kegyelmesen,
Szívem torkomban dobog, ha
E szempárban látom tükörképem.

Mást nem is tudok mondani:
Ajkad, arcod, füled mind szépséges,
És számomra minden szavad
Dicséretes, de egyben kétséges.

És bár már nincs a divatban,
Hogy kisköltő ír leánynak egy dalt,
Udvarláshoz nem használja
Szinte senki sem az íróasztalt.

De mégis csak annyit kérek,
Hogy szeresd azt, aki tényleg vagyok,
Szeress úgy, mint egy képzelet,
Ami örökké előttem ragyog.

2011. március 4.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése