2011. március 19., szombat

Redőny mögött a napsugár

Redőny mögött a napsugár

Láss!
Érezz!
Szenvedned kell, hogy elvérezz!

Állj!
Hallgass!
Tűrnöd kell, hogy ne ugathass!

Látom karcsú tulipán testét,
Koronás haját, hízelgő szemét,
Duzzadt ajka mosolyra görbül,
De méltóságom egyre csak törpül…
Ily mosolyt nem kaphat kolduslélek,
Ha kap, emlékezek rá, amíg élek,
S ha ő lenne a Nap, csak őt hívnám,
Mert a redőny mögött ott a napsugár!

Várj!
Térdelj!
Zsarnok előtt mást merészelj!

Sírj!
Üvölts!
Más bűnéért véredet költsd!

Levegő a tüdődig se jut el,
Nem ébredsz, ha el is jön a reggel,
Lassan elzáródnak a vérerek,
És e szépséges, bájos arc öl meg…
Ily gyenge költőt, ily gyenge lényt,
Egy ily leány tartana fogolyként,
De ha ő lenne a Nap, csak őt hívnám,
Mert a redőny mögött ott a napsugár!

2011. március 19.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése