2011. március 8., kedd

Tűzd ki kokárdád, száműzött!

Tűzd ki kokárdád, száműzött!

Ébredj lelkünkben, Március!
Mint a háborgó Poncius,
Lángoddal világosítsd meg
Kikapcsolt, kusza elménket,
Kérlek, jelenj meg előttünk,
És ne rejtőzz el előlünk,
Általad lesz szívünk fűtött,
Tűzd ki kokárdád, száműzött!

Imamondáskor csak kuncogsz,
Szónoklatokra csak pislogsz,
Szavalatokra ásítasz,
Majd egy diszkóra számítasz,
Nemzeti dal hallatára,
Nem érzel áhítatára,
Magyar, miért vagy ilyen gyűrött?!
Tűzd ki kokárdád, száműzött!

Gyűrött és elhasznált népség,
Kik nem tudják, mi a vétség,
Habsburg szájából rángatták,
Ósdi szerelmet siratják,
Itt, a gyermeket átadják,
Ők árulásra tanítják,
S a nemzedék szíve hűtött,
Tűzd ki kokárdád, száműzött!

De szeretem, mert a népem,
És bár most alszik, nincs ébren,
Egyszer fel kell, hogy ébredjen,
Én érette, ő érettem,
Csángók és délvidékiek,
Székelyek és felvidékiek,
Ha más nem, mondja az űzött:
Tűzd ki kokárdád, száműzött!

2011. március 8.
Czáboczky Szabolcs

1 megjegyzés:

  1. tetszik,de a nem kell túlbonyolitani mindent,az egyszerű néha több:):P

    VálaszTörlés