2011. március 7., hétfő

Veneratio humanus

Veneratio humanus

fogaskerekekből állított tákolmány,
mit összeraktak tudósok,
második évezredi utódok,
kik gyártanak, alkotnak, szinte műveik
testük felett uralkodnak,
míg elszántsággal nyomogatnak gombokat,
egyre növelnek számokat,
összeadnak, szoroznak, mert tudják, hogy
e számok felett,
országok hajtanak fejet,
s ha elég magas egy szám, romba dönt világrendeket,
mert ez a szám heves viták végét jelentette,
a csendes lélegzet kifejtette,
hogy jövel egy újdonság,
hogy talán megszűnik a hadifogság,
egyszer lelkek szabadulnak fel,
és eldobják a jelszót, hogy „Parancsra fel!”
ember legyen talpán, hogy ezt tegye
de más se volt, mint
zsarnokság után a szabadság volt vele,
s most találjon kiutat a gépek korából,
mert a gépek is életre kelnek, az élettelen halálból,
és ember védd a Földed, védd életed saját művedtől,
mert lakhelyed is áll szívekből,
önmagad vagy az a rengeteg szív, ami él,
beszél, és remél,
és felelős vagy azért, aki még zenél,
az élet kottáját követi,
nem hagyja elpusztulni azt, ami egyedi,
és bár hibáztatlak, de élj és szeress,
sírjál, de nevess,
mert mást én nem mondhatok,
én is emberből vagyok!

2011. március 6.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése