2011. április 7., csütörtök

Gondolkodsz?

Gondolkodsz?

nagy ívben keresel válaszokat,
keresel kis réseket és járatokat,
mi által
megoldanád csepp életed,
azon kérdésekben, miben benne van
mostani léted és végzeted,
keresd csak válaszaid,
és azoknak kérdéseit,
keresd a rajtad kuncogó Végtelenség lépéseit!

képzeld el álomképed,
képzeld a világot, mi nemsokára ér véget,
- de Ember, te nem tudhatod mikor,
mert tapasztalatod nincs,
csak vágod a vigyort -,
képzeld a kihalt föld kormányzójává
magad,
s azon föld, hol senki fia lakik, most
hamvas talaja elárul, kitagad!

érezd, ahogy a lelked lobog,
érezd, mikor az ellen ajtódon kopog,
érezd, mikor kell tenni, s mikor mondani,
s mikor a békét féltve
feszültséggel elvonulni,
érezd, mitől is vagy ember, s ne csak
a szerelmet éltesd,
de ismerd
emberséged, hogy léted érthesd!

látod a bölcsességet mondatodban?
látom lelkedet parfümillatodban?
nem látom s nem látod,
a szádat csak táthatod, mert
gyengeelméjűek szava ez,
e mondatból soha nem fogják tudni,
ki ez?
gondolkodsz? csak hiszed magadról,
Ész nélkül nincs lét, s nincs óda a síron túlról!

2011. április 7.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése