2011. április 17., vasárnap

Kassai bombázás

Kassai bombázás

Mi indította el két ország viszályát,
Szovjet- és Magyarföldnek a háborúját?
Vadászgépeknek váratlan cikázása,
A bombák Kassára való ledobása.

Két éve már, hogy magyar föld újra Kassa,
Örül a nép, nem kell senki, hogy oktassa,
Míg Kassa polgárai békésen kelnek,
Hadüzenetet küld magas ég a földnek!

Kinn a gyárhelyiség mellett ül Simon Pál,
Egy kis lócán elmélkedik az uzsonnán,
Csíkot lát az égen, és elmosolyodik,
Légierő biztos szorgosan dolgozik.

Végül úgy döntött ez a munkás: Simon Pál,
Hogy a gyár melletti parkban szépen sétál,
Felkészül következő kihívására,
Be kell nézni a főnök irodájába.

Csak néhány lépést tett, míg csaknem mögötte,
Őrjítő süvítést robbanás követte,
Érdes fülét átkozott süketség érte,
Ez lehet a Nagy Háború visszatérte?

Kassa lakosai futnak, menekülnek,
A romgyárban jajgatnak a sebesültek,
Munkásaiért Pál a lángokba rohan,
Süketen, véresen, mégis aggódottan.

Miklóst a tartópillér alatt találta,
Ő volt az, ki mellett mindig helyét állta,
Munkások között ily szent barátság nem volt,
Mióta nappal süt a Nap, éjjel a Hold.

Szemfedelét lehajtotta bajtársának,
Teljes fájdalmát adta a Miatyánknak,
Miklós arcára esett egy véres könnycsepp,
Mintha a temetés így lett egyre szentebb.

Lángokon túl megpillantott egy löveget,
Gondolkodás nélkül ahhoz közeledett,
És célba vette az egyik vadászgépet,
Szárnyát súrolta, az égen csak úgy égett.

De mi zuhan őreá? Nem érezhette,
Egy bomba eltalálá és lefektette,
A mészároltakért Magyarföld bosszút áll,
Szovjet és magyar béke múlott itt Kassán!

2011. április 17.
Czáboczky Szabolcs

1 megjegyzés: