2011. május 2., hétfő

És csak várok...

És csak várok…

Mintha éji szivárvány tündökölne az égen,
- éji szivárvány ő maga is – úgy látom arcát,
Mintha érezném, mégsem
Ültettem el az aknát!

Mintha januárban is rügy fakadna a fákon,
- ő a Nap, az eső, a természet – én rügy fán,
Átugranék az árkon,
Mégis beleesek, lám!

Mintha két könyv kíváncsian fellapozná egymást,
 - ő az én hűséges olvasóm – én pedig övé,
Felháborodok, és lásd,
„Nem baj” tesz költőivé!

Mintha hóvirág tekintene fel tulipánra,
- ő a tüzes tulipán – én a félénk hóvirág,
Költöttem én egy szárnyra,
És nem hagy el e világ!

Mintha aljas kalóz talált volna a kincsére,
- ő van leírva minden érmében – én a kalóz,
Számítottam estére,
De a fény csak behálóz!

Mintha a váróteremben várna az orvosra,
- ő az orvos, ki gyógyít – én a beteg, ki nyávog,
Várok találkozásra,
Mit tudom, meg nem bánok!

2011. január 4.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése