2011. május 2., hétfő

És jő az unalom...

És jő az unalom…

És két képet festettem bennem terólad,
Képzelj egy képet, mi életet ábrázol,
Mi néha őszinte szavakat nem szólhat,
De mégis őszinte, mit elfed a távol!

Második kép, amit festettem terólad,
Szürke: döntéshiányt és kétséget tájol,
Üres szavakból fakadó baljóslat
Mitől színesen is csak szürkének látszol!

Beszédkor e két kép váltja egymást bennem,
És néhány szavadról nem tudok dönteni,
Ki tisztel, vagy egy álszent áll velem szemben.

Ami fáj - neked igyekszek kiönteni,
És jő az unalom benned, mint a mozdony,
Erre a képre mily képet fogsz ölteni?

2010. január 3.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése