2011. május 2., hétfő

Függetlenség mindhalálig

Függetlenség mindhalálig!

a hősök mind aszfalt színű arccal
tapadnak, s egy oly karccal
fenyegetőznek,
majd néhány kódolt dallal
legyőznek, és
kézzel kapsz majd szürke
sejtjeidhez,
mi gépezetként vezetett
álnok hitekhez,
elferdült állkapoccsal a
pixelek vakítanak,
figyelek, cipelek, s majd
egyszer pihenek,
ha nem ront el engem
ateista hitetek,
megszabadulnék ezen elmezavartól,
mi fémes bélyegként
nem ment meg a bajtól,
se a koponyámba épített zajtól,
csak mentsenek meg
a hősöktől,
hősök iránti félelmem,
kíváncsi lennék, mit
kapnék egy szögtől,
a parányitól,
s mégis hegyestől,
elmezavarok előtt elmék
melyek egészségesek voltak egy régi időben,
s most én járok,
az időntúli cipőben,
minden ajtó mögé tekintek,
mit ad nekem,
agyam ezen időkben.
Mentsenek meg hősöktől,
mindhalálig független maradok,
mert a hősöktől,
 én soha semmit sem kaptam,
és többé semmit sem akarok!

2011. január 6.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése