2011. május 2., hétfő

Hamleti üzenet (Szónoklat I.)

Hamleti üzenet

Mit végül is e korról szólhatnék, csak síromon túli
titok, mit elzár Isten, s ezért, hol
kiszáradt ajkam nem szólhat,
És bár szuronyos a szó, mi ragad bizonytalan
kiejtésemre, vagyis inkább szuronyos lenne,
ha számra is, nemcsak elmémre szállna,
a kép az Emberről!
Ó, mily szép is az emberi lét, mert a Béke itt
a hűvösem színes zsarnok, ki a börtönrácsokat
is összefont virágcsokrokkal nehezíti meg,
és a rabok lábán a láthatatlan béklyó,
mit nem érez, minek nem érzi zörgését,
mi a szolgaság ünneplését idézi,
mi a legszebb napjainkon is kínszenvedést okoz…
De nem! Lába szabad, mert tudja, hogy
nincs oly lánc, mit őt függővé tenné, nincs oly
erő, mi véres husánggal fenyítené, ahogy
egykoron volt szokás, és csak
boldogan szökdécsel a napsütötte mezőn…
Mert Jupiter megáldja Vénusznak kegyeltjeit,
kikre azon jelző nem tapasztható: csalárd,
mivel létükben, mivoltukban megfogantatott
a csalárdság,  bennük él a szépségnek
tana, a tavasznak virágzása, a fagyott jég
olvadása,
mert ők azok, kik feloldják az ily maró
feszültséget, kik a Napban égetik el
embernek íratlan szabályait,
és bár akarat ellenére, akarat nélkül születvén
az akarattal szembeni ájtatosság helyett
az élvezetek hálójával rohantak szemben,
és míg történelmen keresztül tett a tettet szült,
élvezet volt az, miben az igaz tett megkövült.
És lám, így a tett szála elszakadt a szerelemmel,
- oly csúf szó, és mégis áhitatos – de szóba
kell foglalni egy oly érzést, mit gyarló
ember ápol már oly régóta.
De csak tudnám, hogy a szerelem miért
kegyelmes pártfogója egy oly jelzőnek,
mi bár vétkes, de e korban dicső…
Tudatlanság, ó, ezen új korban is, mily
képmutatóan mereszted ki melled
a magaslatok magaslatán,
így bevésed magad a fogékony elmékbe,
és álcázottan teszed őket okossá…
Mert bár egy méltóságteljes okos is tudatlan,
ha nem sújt le a józanság kardjával butaságára!
És míg Józanság, te szent, fel nem kerekedel,
Haha, csak argumentum ad ignorantiam
minden szó, minden tett, minden értelem,
és így fogom józanság kardját:
én büszkén vétkezem!

2011. január 5.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése