2011. június 2., csütörtök

Ítéletnapom

Ítéletnapom

„Rain fell like judgement!” (Bad Religion)

Szólaljál szívem, de ne szólj szám,
Szív üvölthet, csak üljek némán,
Egy bükk vagyok a tölgyek között,
Vihar közeleg hátam mögött,
Az erdő csak ágaival mutat,
Ide meg oda csak gúnyolgat,
Így halk hangú, szerény bükk lennék,
Kinek jelenként fáj az emlék!

Tanácskoznak a hangos tölgyek,
Recsegnek ágak, zengnek völgyek,
Csak vidáman ölelik egymást,
Levéllel lepik el a tisztást,
Halkan szóltam az egyik tölgynek,
Hogy ő szóljon a szép tölgyhölgynek,
De ő csak meglökött, nem figyelt,
Nem látták, hogy az időnk betelt…

Esőcseppek fájó gallyamon,
Dörgésben dúdolom dallamom,
És villanásként reám sújtott,
Mit halál villámként nyújtott,
Gyökerem elhagyta a talajt,
Utódom nem lesz, mi majd kihajt,
Az eső csak esett és esett,
Mint az ítélet, nekem úgy esett!

2011. június 2.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése