2011. június 11., szombat

Századom pestise

Századom pestise

Sötéten kong már harang,
Halkan, már senki nem hallja,
Fáradtan néz az égbolt, mert
Mindenki más hitét vallja.

Mindennapok szürkesége,
Árasztja el ezt a tájat,
A múlt pedig reánk mutat,
Rajtunk kacag minden század!

Forgó ősök a sírokban,
A szégyent nem viselik el,
Utódjaik cserbenhagyták,
És fájdalmuk nem múlik el!

Lusták lettünk és kényesek,
Miért nem valljuk be már végre:
Hogy már nem lennénk képesek
Hősi áldozatkészségre!

Férfiak mellüket verik,
És, hogy ők igen: férfiak,
Miközben a kísértésből
Tanulnak fiúk és ifjak.

A nőknek ott a szerelem,
És, hogy okosat keresnek,
De a széppel és butával,
Töltik legtöbb idejüket!

Tévé előtt ül a lélek,
A pozitív energia,
Isten helyett az embernek
Üdve: babona, mágia!

Mivé lettünk? Mivé lettünk?
Mivé lett ez az új század?
Azt mondották ezen korról,
Ekkor elmúlik a bánat.

És mindenki boldogan él,
Mindenki egyenlő, szabad,
De csak elmerabok vagyunk,
És eltemet minden kacat!

Fertőzött betegek vagyunk,
Isten intenzívosztályán,
Itt a pestis! Kong a harang,
De ma senki sem hallja már!

2011. június 11.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése