2011. július 18., hétfő

Angyalom

Angyalom

Felém fújt téged egy lenge szellő,
Mint egy oly hang, mit énekel sellő,
Lágy és szinte simogatja szívem,
Az az így is, úgy is tépett szívem.

Ha tudnád milyen is a volt múltam…
Cserbenhagyott az, miért indultam,
Végül meggyűlöltem a szerelmet,
Mert csak azért sem nekem kedvezett.

Mint derült égből a villámcsapás,
Mint reménytelennek az új áldás,
Úgy jöttél te, te gyönyör, te drága,
És megszentesítetted a mát ma.

Mondottad nekem: vagyon angyalom,
És neki vagyon nagyobb hatalom,
Megtaláltalak, már nem kereslek,
Utolsó rímre: mily szót illesztek?
Illesztek helyére kereslekre…
Mire gondolhatok, vajon mire?

2011. július 17.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése