2011. július 30., szombat

Bárki, bárhol, bármely...

Bárki, bárhol, bármely…

Ha kínzó fájdalom nehezedik reád,
Vagy úgy érzed ereidet tövisek kaparják,
Vagy zsibbadt lábadba nem folyik elég vér,
Vagy lebénult a végtagod és mozgásra nem kél,
Vagy füledben a zúgás hasítja szét a fejed,
Vagy könnybe lábad ok nélkül vörös szemed,
Vagy nyelved kiszáradt és nem találsz elég vizet,
Egy úr talál rád a pusztán, és érted nem fizet!

Ha izzó fájdalom éget téged belül,
Vagy úgy érzed a szerencse téged csak elkerül,
Vagy úgy érzed nem értenek a nyelveden,
Vagy magadra hagytak, egyedül a világ ellen,
Vagy nincs erőd küzdeni, küzdöttél már eleget,
Vagy erre fejedhez dobnak más egyebet,
Vagy amikor szíved önmaga egy csonka ország,
Jó tett helyébe kést, utána igazságot várj!

Ha őrjítő a fájdalom, ami szétzúz,
Vagy kínod döngeti fejed és ereket széthúz,
Vagy verejték vízesésként ömlik rólad,
Vagy fülednek már minden áldott szó csak baljóslat,
Vagy olyan ketrecbe zárnak, ahol ülni sem tudsz,
Vagy ostoroznak téged, mert te nem hazudsz,
Vagy megcsonkítottak: levágták kezed és lábad,
Szívedbe döfték a kést, de maradt még a bánat!

Bárki, bárhol, bármely nemzetnek fia vagy,
Élhetsz ott, hol mindig süt a nap vagy tombol a fagy,
Élheted életed bármilyen módon is,
Békében, háborúban – túl a szögesdróton is,
Sorolhatsz akárhány fájdalmat, amit éreztél,
Akárhány fontos kérdést, amit kérdeztél,
Ha minden fájdalmat megtanulsz egyben érezni:
Csak akkor tudod meg, mit jelent magyarnak lenni!

2011. július 30.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése