2011. július 16., szombat

Epistula historicus

Epistula historicus

Először volt a nagy sötétség,
És megjelent anyám és atyám,
Megteremtettek, tanítottak,
Hogy e világ legyen a hazám.
Testvéreim is féltek engem
Látták mily hatalmas erőm van,
Végül fiam győzelme után
Bűnhődnöm kellett Tartaroszban!

Rózsaszirmokat fújt a szellő,
Minden bejövetelem után,
És kőkemény szívem megesett
Azon a gall rabszolgakutyán.
Hódítottam és terjeszkedtem
Népemnek volt kenyér és cirkusz,
De véres március idusán,
Csalódtam benned, fiam, Brútusz!

Ázsia dicső sztyeppéinek
Fenséges fejedelme voltam,
Ki a nagy égre nézve tudta,
Hogy bízhat a ragyogó holdban,
Áttörtem az Urál-hegységen,
Fejet hajtott előttem Róma,
Lovaimtól és íjaimtól
Rettegett itt egész Európa!

Isten igéjét hirdettem,
Az újításnak szószékéről,
Nem követeltem vért és harcot,
Én szónokoltam a békéről,
Keresztyén voltam és vagyok is,
Itt, a Mennyeknek Országában,
Minden keresztyén legyen testvér
A reformáció várában!

Nagy voltam, nem alacsony ember,
A franciáknak franciája,
Kinek e nagyságos világrészt,
Befödte ékes lobogója!
Harcoltam a Volga partjain
Ott, a kegyetlen orosz télben,
Míg katonáim nem harsogták
A leges-legutolsó Éljent!

Legidősebb császár vagyok én
Aki levert forradalmakat,
Bilincsbe verve ragadta meg
A magyar nemzet az alkalmat.
Majd háborúba uszítottam
Az egész hatalmas világot,
De végül az én birodalmam
Bukással vette le a láncot!


Ekkor a sors hírnevet adott
Nekem, kommunista elvtársnak,
Szilánkot ejtettem agyakba,
Imákat mondattam a Gyárnak.
Követtek engem az utódok,
Kiknek bőségesen jutott pénz,
Általam lett fertőzött minden:
A kor, a gondolat és az ész!

Lettem én gyilkosok gyilkosa,
Végzetnek lehettem kezdete,
De mégis vannak, kik követnek,
Kiknek semmi saját nemzete,
Tovább viszik büszkeségemet,
Táboraimat, erdeimet,
Kik tetteikből formálják ki
Az én régmúlt tetteimet!

2010. október 14.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése