2011. július 30., szombat

Rémálom

Rémálom

Riaszt és borzongat a gondolat,
Egy gondolat, mi szül száz gondokat,
Elmém kegyetlen, hogy gondolt erre,
E képért büntetést érdemelne,
Mert meglepetésként jött e kép,
S egy borzalmas képzelet színre lép,
Lázat érzek, a kezem is reszket,
Próbálom elűzni, de csak kerget,
Mert, ha borzadály, az csak követ,
Bármely pillanatban: kísért, ölet,
Ez a kép félelem és fájdalom,
Szorongás, hogy egy nap a világom,
úgy látom, hogy csak versemet költöm,
míg maroknyi nemzet sincs a Földön!

2011. július 24.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése