2011. július 4., hétfő

Szerénység

Szerénység

kellene ide sok minden,
kellene ide étel, ital,
kellene ide jóság, mi egy nap után kihal,
kell ide munkás, és annál kevesebb úr,
kiknek idegei pattanásig feszülnek,
mint a hárfahúr,
kell ide büszkeség, de abból csak
egy csipetnyi,
mert van itt annyi az emberben,
hogy nem lehet belőle kiverni,
büszkeség csak annyira kell,
hogy ismerjen alázatot,
s ha eljön az idő,
legyen olyan szíves,
és mutasson áldozatot,
kellene ide egy nagy falu,
minden modern kitudja mi
nélkül,
ültessék oda be a világ ifjúságát,
s lám, a világ is megbékül,
kellene ide sok könyv,
és a sok balgaságot tűzre hányni,
azon könyv okos embertől származzék
és az Isten értelmes embert fog látni,

mert nem mi tehetünk róla,
urak ferdítették el a fejünk,
túl az óceánon és fent keleten
találtak ki valamit nekünk,
az egyik hajtotta a szájúzt,
meg a szocializmust,
most pedig a másik veszi el
azt mit termesztünk,
s nem marad más, csak virtus.
de nem, nem értjük meg,
hogy nyakunkon a baj, és csak tekereg,
kell ide szép szó, és hallgatás,
kell ide megértés és lassú ballagás,
kell a nemzetnek
összetartás és reménység,
és halld meg, ahhoz egy kell az embernek:
szerénység! szerénység!

2011. július 4.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése