2011. augusztus 9., kedd

Illúzió vajon?

Illúzió vajon?

Elbúcsúztunk egy verőfényes reggelen,
Te most napnyugaton, én meg napkeleten,
De még lágyan csengő hangod fülemben él,
És a remény megint új utakról beszél.

Nem vagyok Rómeó – megmondtad magad is,
Hidd el, mélyen szégyellem magam ezért is,
De mondd: zavar téged, hogy szerenáddalok
helyett én csak őszinteséget adhatok?

Hát persze, a lánynak ma már mit ér az ész?
A fiú legyen szép, kedves - ennyi és kész!
Bár tenálad imbolyog e szemléletem,
Úgy érzem, veled magamat megérthetem.

Soha nem gondoltam, hogy létezik ilyen,
Egy lány, kinek mindene számomra: igen,
Olyan érdekes, és oly kétségbeejtő,
Mégis olyan titokzatos és elrejtő.

Ezért most ábrándok szövevénye lett mindez?
Örökkévalóság, mikor megérintesz,
És látod: nem vagyok nagyszájú, kihívó,
Ismerkedésünk is, mint egy illúzió.

2011. augusztus 9.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése