2011. augusztus 12., péntek

Kedves barátom, a XXI. Század!

Kedves barátom, a XXI. Század!

hát persze! elfogadom úgy,
 ahogy van,
gyáraival, szónokával,
olajt is az óceánban,
elfogadom programjait, törvényeit,
beteges nézeteit,
mivel már rég a világegyetem
elmegyógyintézetében,
kéne, hogy legyen,
kedves barátom a Huszonegyedik Század,
ki nem szab senki előtt,
semmilyen gátat,
nyugodtan haladj a szabad elveddel,
ő nem állít meg,
de vele egyszer csak szürke lett minden
és eltorzultak a színek,
és neki mit számít lakóhelye, vagy a föld,
amit tapos,
ő úgy érzi, hogy ő mindenhol
 egy tartós lakos,
világi, egy kozmopolita,
kit már nem szólít kötelesség, vagy
a katonai trombita,
nem szólítja, bezzeg szítja a haragot,
békét prédikál, mégis
meghazudtolja a mai napot,
de mit is számít,
ha ide-oda dobál népeket,
őrült, skizofrén politikusokkal,
akik nem ismerik, se a lényeget, se a tényeket,
vagy az, amit mindez magába foglal,
mit számít, hogy bár szabadok vagyunk,
de az óceánon túl már el lett döntve a sorsunk,
csak lepecsételt kódszámként,
virítunk egy adatbázis peremén,
ott rendelték el bölcsőnk és koporsónk,
s ha a Huszonegyedik Század úgy akarja,
a pap temetni csak a számunkat
fogja,
de elfogadom, mert el kell fogadni,
kedves barátomat,
aki majd elveszi cipőmet, és kabátomat,
majd a feleségemet és a lakáskulcsomat,
mindent, csak azért,
hogy olyannak adja,
akinek semmi köze mindehhez,
és ő csak ellesz,
míg én nem tehetek semmit ellene…
de ki akar?
én elfogadom mindenét,
azt is, hogy ő mindent elfogad,
és így is minket a pokolba hajt – ő ejt minden vádat…
csak tréfáltam: gyűlöllek, úgy ahogy vagy,
te mocskos Huszonegyedik Század!

2011. augusztus 12.
Czáboczky Szabolcs

1 megjegyzés: