2011. augusztus 7., vasárnap

Önvádoló vallomás

Önvádoló vallomás

Bűnös lettem, hűtlen önmagamhoz,
Köszönetet intézek az első vádolóhoz,
Fogjatok le, mert én őrült lettem,
Amit én gyűlölök és tagadok – azt megtettem!

Verjetek bilincsbe, vigyetek el,
Oda, ahová a világnak szennye nem ér el,
Bíráskodjon felettem az erkölcs,
És soha ne halljam azt, hogy „te többé már ne költs!”

Ítéljetek el, és zárjatok be,
És ne küldjetek semmit arra a helyre,
Kössétek össze két kezem, lábam,
Költök én verset majd akkor is tollal a számban!

Nem vagyok én se szegény, se árva,
De gazdagnak se születtem a semmire várva,
Mégis rossz az autózajra kelni,
Négyévesen tudtam mit jelent parasztnak lenni!

Hitem önmaga lett az anyatej,
Idegenek országa lett nekem a szülőhely,
Amíg magyarul élem napjaim,
Addig csak búsuljanak az én rosszakaróim!

Ítéljetek el, és megjavulok,
Tövist vágjatok körmeim alá, ha megalkuvok,
Szeretni már mást jelent, de van Egy,
Amiért folyt annyi vér és eltört annyi nyílhegy!

Nemzetem, szent múzsám, egyetlenem!
Érted élek, érted halok, érted dobban a szívem,
Nemzetem több, mint ember a gáton,
Ő úgy tekint reám, mint Krisztus a keresztfáról.

Ha testvéreim nem fogadnának,
Nemzet és Isten – örökké első helyen állnak,
Mert nincs az a gyűlölt kételkedés,
Mi változtatna egy öröklődő vélekedést!

Jöjjön egy új hajnal, új vándorlás,
Egy új államalapítás, egy új feltámadás,
Kétkedők csak tartsák a szájukat,
Mikor Árpád népe ismét nyer új csatákat!

Őrült vagyok, te a való híve,
Ragtapasz a számra és más lesz a zászló színe,
Új nemzedéknek tanácsot adni,
Higgyél mindig és már nem ártana gondolkodni!

2011. augusztus 3.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése