2011. augusztus 23., kedd

A természet és Ő


A természet és Ő

Fojtogatja a szívemet,
Amikor a szemembe néz,
Egyenesen elkábulok,
Amikor szeme igéz,
Mint a csillámló kispatak,
Mint a természet csodája,
Ez a szempár saját mását
A világon nem találja!

Ajkát mosolyra biggyeszti,
És huncutul visszatekint,
Majd hallom édes kacaját,
És én is kacagok megint,
Mint az erdő ezer hangja,
Mint a patak csobogása,
Ez a szirénhang a párját
A világon nem találja!

Hajával játszik a szellő,
Lobogtatja szerte-széjjel,
Simogatnám, dédelgetném,
Gyenge, könnyed érintéssel,
Mint a patak hullámai,
Mint a fák nagy koronája,
E szálaknak hasonmását,
A világon nem találja!

Szerény, mint a sudár nyárfa,
Mégis csábít, mint a csipke,
De mindene nekem, olyan
Mint egy pillanat, oly röpke,
Kifogásokat kereshet,
Ő egy patak testbe zárva,
Szívem az ő hasonlóját
A világon nem találja!

2011. augusztus 21.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése