2011. augusztus 11., csütörtök

Tövisbokor

Tövisbokor

Keresem a kiutat sötét erdőmből,
Helyette találtam egy csúf tövisbokrot,
Keresek a fákon túl egy szép kis mezőt,
Ahol kedvesemnek szedhetek egy csokrot.

Rútul morog, és makacskodik a bokor,
Ide-oda forgolódik idegesen,
Nem lehet ő többé se festmény, se szobor,
Csúf mivoltában is vitatkozik velem.

A fák dühösen kelnek fel álmaikból,
Míg a bokor pattintgatja töviseit,
Tanuljál végre a saját hibáidból! –
Felháborodottan engem ekképpen leszid.

De egyszer csak, a tövisek megremegnek,
És a bokor lehalkul, majd el is némul,
Majd a fák egy apró fénycsóvát figyelnek,
Ami a tövisek közül jő kacérul.

Odalopódzok közel, és megpillantom,
Egy szerény hóvirág fénylik ott a mélyben,
Nagy a gaz körülötte, vörös az arcom,
Temiattad ő még bízik a reményben.

Egy kis bokor szívem sötét erdejében,
Rajta minden egyes tövis egy csalódás,
Kis hóvirágként, mint egy csillag az éjben,
Jelentél meg, hogy te légy már a megoldás.

2011. augusztus 11.
Czáboczky Szabolcs

1 megjegyzés: