2011. szeptember 2., péntek

Angyalkoszorú

Angyalkoszorú

Angyalkoszorú. Szemem előtt tündököl,
Csábítja méla tekintetemet,
Olyan ő, mint egy csodás jelenet,
A remény fejemben csörömpöl, csörömpöl!

Angyalkoszorú. Vesd le végre lepledet,
Mielőtt álomba szenderítesz!
Mielőtt elszakadsz, elveszítesz,
Hadd lássa végre meg szemem a szemedet!

Ismerős látvány fogad engemet,
Hisz ez a szempár már kísértgetett,
Szívem falát döngeti, döngeti!

Gyönyörödet dalom élteti, élteti,
Gondolva reád, Csilla – elillan a bú,
És úgy tündökölsz, mint egy angyalkoszorú.

2011. augusztus 29.
Czáboczky Szabolcs

1 megjegyzés:

  1. Nagyon szeretem a verseidet és csodállak kitartásodért. Ha felraksz valamilyet, mindíg nagy kíváncsisággal olvasom el. Tudom, mindig mondogatom, de most is leírom, hogy hiányzanak az érzelmesebb és líraibb verseid, megajándékozhatnád rajongóidat párral.
    Az Angyalkoszorú címü versedet kifejezetten szeretem, söt talán azt is kijelenthetem, hogy az egyik kedvencem (ugyan miért is? Tudod te azt:P ). Hajrá Cápi, csak így tovább!

    VálaszTörlés