2011. szeptember 10., szombat

Antik szonett

Antik szonett

Fenn magasságos Olümposznak az orma,
Alul az ember és a természet,
Minden egyes perc egy vers, egy nézet,
Szilárdan, büszkén áll a művészet tornya.

Apollón sugarai ránk tekintenek,
Hárfájának húrjai csengenek,
Egy ösztönnek hangjai zengenek,
S a hangok pedig művészekhez intenek.

Írd, fesd, énekeld el léted, ember,
Adj hálát az égnek, hogy bölcsőd volt,
Kutasd, mit a természet eltitkolt!

Tessék, megadatott: föld, tűz, szél és tenger,
Aiolosz viszi majd híred a világba,
Hogy egy új hajnalt foglaltál szép imákba.

2011. szeptember 10.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése