2011. szeptember 9., péntek

Győzni születtem

Győzni születtem

Kinn az éji csend, odafenn egy csillag,
Nem én tehetek arról, hogy leszidnak,
Nem vagyok gonosz, szívemben igék,
Én csak annyit mondtam: „Ébredj Felvidék!”
Mikor kimondtam kerekszemmel néztek,
Mert e két szó tiszta tettekben égtek,
Én szülőföldem rabságban tartását
Nem tűröm, sok tétlen tátsa a száját!
Itt a magyar szó is tettnek minősül,
De csak olyan, mit üvöltünk dicsőül,
„Trianont már elfogadtuk!” – ki mondja,
Annak érdemes ugrani a kútba!
Miért van az, hogy mindenkitől ezt hallom?
Azoktól nem, kikkel nőttem egy gallyon,
De aki mondja, a szememben bűnös,
Mert e föld is békés lesz, nemcsak hűvös!
Azt hiszik rólam, hogy fasiszta vagyok,
Hogy mit jelent az: valamit elmakog,
Ezt kérdi: gyűlölöm-e a szlovákot?
Azt mondom: nem, csak ezt a műországot!
Mert én hazámnak Felvidéket vallom,
Visszapofáznak: menj oda, nincs pardon!
De hogy mondjam el, ez itt az otthonom,
Itt él anyám, apám, minden rokonom!
A mámor a vakság nem a stílusom,
És így egy párbajban mindig elbukom,
Bár, ha rám néznek, elsírják magukat,
De akkor se zengem az ő dalukat!
Én száműzött vagyok saját testemben,
Nagy a pofám, bár lankadok tettekben,
De az erény hol késik már nálatok?
Beállt egy felesre, mint ti állatok!
Éji csillag fenn az égen most eltűnt,
De jön egy másik éj, mert ő nem megszűnt,
Vesztesnek hiszel, vesztesnek mindenben,
A csillag súgja: én győzni születtem!
Győzni születtem, nem pedig veszíteni,
Remény Csillaga, adj erőt kelteni
Életet a rab, haldokló szívekben,
Mert én győzni születtem, így rímekben!

2010. november 11.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése