2011. szeptember 2., péntek

Hízelgő jel

Hízelgő jel

Olyan furcsa ez: miért hiányzik nekem?
Az a szép búcsú, miért boldogít és éget?
Miért dobban láttára szívem hevesebben?
És miért nem ér egyik mondatom se véget?

Csak hallanék felőle valamit, bármit,
Hogyan telnek még nyári mindennapjai?
A tudatfelett-től kérek nem akármit,
Hogy tudjam mik jövendő furfangjai.

Semmi hír, és mintha elszakadtunk volna,
Kétely és remény háborúznak szívemért,
Mikor, ki pártján. Mikor állok ki kiért.

Mintha most is reám gondolnál, ó, Csilla,
És folytatnám a beszédet, vajon kivel?
Oly jól esne egy parányi hízelgő jel.

2011. augusztus 27.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése