2011. szeptember 9., péntek

Szonett a földi létről

Szonett a földi létről

A világon jónak lenni már oly nehéz,
De azért szenvedésből van itt bőven,
Az ember sínylődik fagyban vagy hőben,
Lennék optimista, de hamis az egész!

Amott vérzivatar, emitt tudatválság,
Én még most se tudom mibe csöppentem,
De már felébredtem és megdöbbentem
Hogyan váltja egymást bánat és vidámság.

Nem búsulok, már használom az eszem,
Élni nem érdemes, de azért élek,
Lásd: hisz maguktól beszélnek a tények!

Egyszer úgyis tiltó listán lesz a nevem,
Ahogy ismerem, kedves, jó társadalmam,
Nem baj – csak egy firkantás, és már meghaltam.

2011. szeptember 9.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése