2011. szeptember 10., szombat

Zsoltár a virágszálért!


Zsoltár a virágszálért!

Közeleg a tél és én már most érzem,
Hogy a hó majd beborítja az énem,
Sík és hangulatmentes lesz itt minden,
Hangulat minek kell? Valaha hittem,
De még most is hiszek, hiába úgy van
Mintha mindig lenne valami útban,
És ekkor százszor is elmondom, ha kell
Hogy csúf vagyok, hogy ő meg nem érdemel
Meg nem érdemel, miért is érdemelne,
Ha neki minden szépség, semmi elme,
Csak egy szóval játszadozó arc vagyok,
Kiket kielégítenek tettek, dalok,
És még sok minden: írás, tudás, írás,
Az írást már leírtam: írás az írás,
És ha dicsőítő dalt vártál tőlem,
Szerelemben van – bezárva egy kőben,
Ott dicsőítem titkosan, szégyenben,
Mert bizony ott van véremben, génemben,
És ekkor lennék mindig szőke herceg,
Kinek Kabrió van és nem ír verset,
Kockás palástja, színes cipellője
Után megy minden lány, be lettek lőve,
Tudom ez csúnya most, de én így látom,
Minden a valóság, semmi az álom,
De még most is vannak szőke hercegek,
A szépek, a „jó pasik”, a szentségek,
Akik kifogják az aranyhalakat
A tóból, hol eltöltenek nyarakat,
Egyet vagy kettőt, míg szerelem nem lesz,
Az én nyaram borús, de nekik meglesz,
Mert betöltik a földi lét szépségét,
És nem látják a csúfnak az éhségét,
Ki hiába próbálkozik, elbukik,
Kinek nem erőssége táncos bulik,
De a télen is lesz majd egy virágszál,
Ha kibújik, meglátja a világnál
Hogy hűvös, hogy itt mindjárt meg fog fagyni
De ő engem már nem fog úgy itt hagyni!

2010. november 13.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése