2011. december 12., hétfő

Agyam szüleménye

Agyam szüleménye

Te, akit megáldottak szépséggel,
Veszett agyam szüleménye,
Akit a nagy nyáj követ éhséggel,
Korunk földi tüneménye.

Legyél férfi vagy nő, az nem számít,
Ember vagy, és ennyi elég,
Bohém vagy, aki mindig csak csábít,
Tetteidről írnak mesét.

Ó, a pókhálós pincesarokban
Mit is látnak a szemeim,
Min szálldogálnak a legyek rajban:
Mitől izzadnak kezeim?

Az arzénnal teli méregtálcán,
Ott hevert mozdulatlanul,
Úgy feküdt, mint féregnek a bálvány,
Egy dög patkány ártatlanul.

Agyam szüleménye, látod itt ezt?
Mocsokból lett, mocsokká vált,
 Nálad van, még sincs nálad a kereszt,
Hogy e büdös patkányt sajnáld.

Ó, te szépség, csak vésd az eszedbe:
Ezzé válsz majd valamikor,
Féreg vájja járatát szemedbe,
Mosolyod elrothadt vigyor.

Leszel egy Szentföldön izzó lovag,
Vagy szibériai mártír,
Leszel egy zsidó a tömegsírban,
Aki üzenetet se ír.

Azt hiszem szóltak érkezésedről,
Való lehetsz és éreztem,
Csak a bőr nem sül le a képedről,
De elrothadtál már régen.

2011. december 12.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése