2011. december 11., vasárnap

Elhagyott albérlet


Elhagyott albérlet

Tárt ajtóval várt a semmi,
A kis szobába benéztem,
Láttam itt nincs már mit tenni,
Csak egy valaki állt térden.

Az erkély ajtaját nézte,
A halkan síró leányzó,
Én meg emlékszem, hogy itt
Többször szólt gitár és dobszó.

Odaléptem a leányhoz,
És a fülébe súgtam én:
Elhalt a zene és a szó,
Minden elhal majd a végén.

És ő egyszerűen felállt,
Fogta a kabátját, elment,
Csak én maradtam és a boldogság,
Ami mélyen a falakban rekedt.

2011. december 11.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése