2011. december 16., péntek

Gloria Hungarica

Gloria Hungarica

Századunkban tengő magyar,
Milliók a nagyvilágon,
Hun, kazár, szittya vagy avar,
Míg felfigyeltek, kivárom,
Kik vagyunk, hogy szánkon remeg,
Őseinknek diadala?
Oly csaták és oly győzelmek,
Hogy rettegett Európa.

Bajorország, Karintia
Tájait járták hadaink,
Gyönyörűséges Toszkána
Völgyeit dúlták lovaink,
Messze Gallia és Frankföld
Magas erdein keresztül,
Cordoba csak néhány mérföld,
És kürtünk hangja felzendül.

Ó, Pozsony, kérlek, támadj fel!
Múltunknak dicső cédája,
Maga egy tény vagy, nem csak jel,
Népünk tettének példája,
Róma kereszttel kezében,
Tartott minket a világtól,
A pápa Isten jegyében:
Ments meg a magyar nyilától!

Augsburgig a mi nevünk
Átokként volt emlegetve,
Majd fejet hajtott előttünk
Frank, gall és szláv könyörögve,
A végítélet mi voltunk
Hercegek nagy ezredének,
És most is rügyei vagyunk
Attila lovas népének.

Mikor Lengyelhon engedett
Károly királyunk szavának,
És harangszóval vége lett
A fehérvári csatának,
Amikor a kettőskereszt
Nagy nemzetünk jelévé vált,
Tudtuk Isten el nem ereszt
És a mi hitünkért kiállt.

Mivé lettél tengő magyar?
Porszem se a nagyvilágon,
Volt Trianon és Don-kanyar,
Hazádon idegen lábnyom,
És kétely tépi a magyart,
Vagy hitetlen álszónokok,
Kell a dicső múlt? Hát akard!
Mert lehetünk még oly nagyok!

2011. december 16.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése