2011. december 9., péntek

Ismertem egy nyomorultat...

Ismertem egy nyomorultat…

Ismertem egy nyomorultat,
Gyönyörű és fiatal volt,
Egy nemtőre hasonlított,
A szenvedély benne tombolt.

Szerette őt minden bolond,
Fajtáiból nem is kevés,
De hát én is szerettem őt,
Volt miatta szégyenkezés.

Nemes érzéseket oltott,
Talán vér is tapad hozzá,
Talán valaki miatta
Lett szerelmes akasztottá.

Talán csak egy gyilkos angyal,
Aki bármit is elérhet,
Talán csöpögős álszent,
Ki meghazudtolva éltet.

Kioktatott engem arról,
Amit én már régen tudtam,
Felém helyezte önmagát,
Fejembe véste, hogy tudjam.

Bűntudatot, ha már érzett,
Talán ember volt már egyszer,
De nem azt a bűntudatot,
Ami kezében is fegyver.

Mindenki ismerte nevét,
Bábuk neki az emberek,
Játszadozna én velem is,
De én nem, én nem engedek!

Ismertem egy nyomorultat,
Tönkre fogja tenni magát,
Az élvezetet kereste,
Benne találta bánatát.

2011. december 9.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése