2012. január 22., vasárnap

Füstfelleg felettem

Füstfelleg felettem

Füstfelleg felettem az ég helyett,
Lassan már gomolyogva egyesül,
Szürkén tükröződik a világ,
És a fény is a füstben elmerül.

Az útszélén egy virágot látok,
Legugolok őhozzá csöndesen,
Szegény, elmondta nekem bánatát:
Többé nem virágozhat színesen.

A fatörzs száraz, mint a hamu,
A levél meg érdes, mint a beton,
Erdő se maradt már, csak egy gyár,
Ahol kezdődik a munkaszezon.

De most le kell ülnöm, elfáradtam,
Minden szürke, minden kifakult már,
De feltekintek, és mélán várom,
Várom, mikor tör át a napsugár.

2012. január 22.
Czáboczky Szabolcs

1 megjegyzés: