2012. január 28., szombat

Galamb az útszélen

Galamb az útszélen

Száguldanak az automobilok,
Fénysebességgel az autósztrádán,
Az emberek tömegei állnak,
Állnak a jelzőlámpára várván.

Lámpák fénycsóvai látszanak csak,
Robogás és pufogás a pályán,
S a nagy tömeg közt átgondolom,
Hogy lett a technika ilyen bálvány.

De hirtelen, az emberek féltek,
És rémült szemekkel körbeálltak,
Egy percig tartott ez a feszültség,
Jelzett a lámpa, és átsétáltak.

A járdán ott fekszik a félelem,
Mi megriasztotta a szemeket
Csak egy galamb, beggyel az ég felé,
S az ég látja a szakadt beleket.

Láttam, sötét vértócsában aludt,
A csőrébe egy nagy bögöly mászott,
Szemében pedig nem látszik a cél,
Miért az autósztrádára vágyott.

Egyenként töredeztek tollai,
Dögevőknek illat volt a szaga,
Száz féreg lakmározott, és tudtam:
E galamb a természet önmaga.

2012. január 28.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése