2012. január 20., péntek

Hangyaboly

Hangyaboly

Távol az ismeretlenben
Valahol áll egy hangyaboly,
Körülötte csak sűrű gaz,
Benne pedig ábránd, téboly.

A csarnokban megy az élet,
Járatokon jönnek-mennek,
Mélyen pedig munkásokkal
Telnek meg az üres vermek.

Csupán élnek és dolgoznak,
Ez a föld ugyanúgy ébred,
Mint ahogyan lefekszik, de
Még itt bármi megtörténhet.

Csak belélegzik a viszályt,
És lám, a királynő halott,
A csarnok csatatérré vált,
A verem pedig beomlott.

Egymást tépik és pusztítják,
Ledőltek mind az állványok
És semmi más nem marad már
Csak rothadó maradványok.

Ha be is köszönt a béke,
Többé nem távozik a zaj,
Forradalom vagy pártütés,
Ezt a fajt követi a baj.

S amíg tart a szitkozódás,
És had hadat félrevezet,
Észre se fogják venni, hogy
Rájuk szakad a mennyezet.

A gazból valaki eljött,
Ítéletként nevezték el,
De Hangya, te voltál, aki
Ítéletként véreztél el.

2012. január 21.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése