2012. január 23., hétfő

Vándor, vándor...

Vándor, vándor…

Vándor, vándor, ó, mily hányszor,
Mertél lenni olyan bátor,
Vándor, vándor, lenn a síkon,
Hány ló fut át a fahídon?
Vándor, vándor, hol bolyongasz?
Kétes jövő nem lesz tavasz,
Zárt magányban néz az égre,
Mikor ér már haza végre?

Vándor, vándor, állj fel újra!
Hív az út, az éj, az óra,
Vándor, vándor, fújj nótaszót!
Csillag legyen útmutatód,
Vándor, vándor, ne ábrándozz!
Ne fájjon, mit álmod áldoz,
Zárt magányban néz az égre,
Mikor ér már haza végre?

Vándor, vándor, fenn a hegyen,
Végignézel a réteken,
Vándor, vándor, messze honban,
Sólyom szállt fel a távolban,
Vándor, vándor, ne tűnődjél
Mint egy gyermek, mert felnőttél,
Zárt magányban néz az égre,
Mikor ér már haza végre?

Vándor, vándor, mit búslakodsz?
Gondod elől megfutamodsz,
Vándor, vándor, ki után sírsz?
Ki az, kihez könnyezve írsz?
Térj vissza most haza végre!
Ne tekints többet az égre!
Találd meg, ki lángod szítja,
Fájó szerelmed bús kínja.

2012. január 23.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése