2012. február 5., vasárnap

Csak egy vers


Csak egy vers

Orránál fogva húzom őt,
Őt, az én boldogságomat,
Önmagát írom le neki,
Mégsem érzi szándékomat.

Ha tudná azt, mit én tudok,
Ha tudná azt, hogy mit érzek,
Csodálkozva elvonulna,
Némán hagyna, míg elvérzek.

Engem nem tudna szeretni,
Már oly rég elfelejteném,
Mondta is, hogy felejtsem el,
 Tenném is, ha nem szeretném.

Eljön majd az idő, mikor
Egy vallomást teszek neki,
Elhagy, de úgy, mint én, senki
Se fogja tudni szeretni.

2012. február 5.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése