2012. február 17., péntek

Költők a világon

Költők a világon

Ki ír már izzó nap melegéről
A végtelen Alföldnek síkságán?
Ki az, aki dalban megénekli
Édes szerelmét halottas ágyán?
Hol maradt az a szent föld, amivel
Eggyé vált szülöttje és dalnoka?
Hol a bajnok, kit követett a nép?
Hol a nép, kit vezetett bajnoka?

Szép Európa és a világ lángja,
Már csak lenn a parázsban pislákol,
Földünk nemzetei elfáradtak,
Borúnk pontatlan tűréshez láncol,
A gazdag szegénytől lopja a pénzt,
A szegény gazdagtól a kenyeret,
Mikor jön el végre az az idő,
Amikor mindenki kap eleget?

Költők a világon, hol bujdostok?
Nép nem vár, de szüksége van rátok!
Nem vár, de csak vezessétek őket,
Akkor is, ha nincs szavuk, csak átok,
És ne csöpögős, félénk kislányos
Dalaitok késztessen álomra,
 Farkasokként jöjjetek elő, mert
A tél elmúlt s a tavasz jön újra!

Mint egy dráma földi irodalmunk:
Forrongó romantikánk a csúcspont,
S onnantól csak hanyatlás, hanyatlás,
Ember, modernben mi szépet látsz? Mondd!
De hát, volt egyszer egy várt aranykor,
Amikor még a nép értett minket,
De ma már a nép buta, nem érti
Még mindig hordja a rabbilincset!

Csak te ne lustulj, költő, de dolgozz!
Vedd kezedbe tollad és a sorsod,
Értő szavaiddal szólj a néphez,
Lángoljon fel elfojtott indulatod!
Hívd magadhoz őket, te vagy szavuk,
Minden titkos vágyuk és gyötrelmük,
Hagyd el gyarló önnön céljaid, mert
Te vagy csak az egyetlen reményük!

Költők a világon, halljátok meg
E magyar fiatalnak a szavát,
Nem költő, és még nem méltó arra
Hogy ekképp írja lázadó dalát,
De ha látom, hogy csak alszik a szív,
És a szent elme meg nem dolgozik,
Dal kell ide, dal kell ide gyorsan,
Nem modern, de ami gondolkozik.

2012. február 17.
Czáboczky Szabolcs


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése