2012. február 15., szerda

Vajon meddig?


Vajon meddig?

Vajon meddig tart
A vágy, a láng, az érzés órája?
Vajon meddig él
Még reménykedő szívem rózsája?

Vajon hová mész
Drága Kincsőm, lángomnak parazsa?
Vajon meddig áll
Még érted büszkeségem lovasa?

De honnan jöttél?
Mert hűs kezemet arcodra tenném,
Végigsimítom,
Kezem már oly hűs, hogy lángol enyhén.

És hová tartasz,
Te, akinek sima kezét fognám,
És két kezünket
Édes, lágy érzéssel összefonnám.

És gondolsz-e rám,
Csillagfényes éji nyugalomban?
Távol egymástól,
De megénekellek dalomban.

Vajon meddig tart
Hogy verseim szívednek dalai?
Szavaid nekem
Vesztett reményem új angyalai.

2012. február 15.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése