2012. március 12., hétfő

A diktátor dala

A diktátor dala

Rám figyeljetek pompámban,
A szószékre felettetek,
Figyeljetek, mert napomat
S engem el nem felejtetek!
Mint hadseregem, úgy álljál
Te is sorba, dicső népem,
Én vagyok kiáltó szavad,
Én vagyok fényed az éjben!

Halljátok, ahogy dobbantok!
Hát nem visszhangzik a világ?!
Mert számomra nem léteznek
Se vad kétségek, se hibák!
Szavam tett, amit ti tesztek,
Akaratom a valóság,
Szavam, akaratom így lesz
Nekem és nektek igazság!

Nem kérem, hogy megértsetek,
Engem meg kell értenetek,
Nem is kérem, hogy higgyetek,
Csakis bennem kell hinnetek,
Apátok, anyátok vagyok,
Csak én tudom, mi kell nektek,
Én vagyok az, aki megment
Önmagatoktól titeket!

De míg én vagyok, itt rend lesz!
És semmi más, csakis a rend,
Az utcán nem lesz zaj, káosz,
Csak édes nyugalom és csend,
Az ablak alatt strázsámnak
A lépteit halljátok majd,
És többé félni se kellesz,
Mert a rend gyógyítja a bajt.

Mit érdekel engem más nép?
Maguk baját orvosolják,
Büszkén megállunk lábunkon,
Dicsőségünk lesni fogják,
Munkánk csakis erősíthet,
Haladjunk, mindig haladjunk,
Célom legyen a mi célunk!
Szavam legyen a mi szavunk!

Jöttömre jövőnk felébred,
Mert ifjúságunk szent kincs,
És életükből eltűnik
A gőg, a pénz – ami már nincs,
És az ifjúság erős lesz,
És az ifjúság buzgó lesz,
Ekkor mondhatjuk, hogy holnap
Végre egy szebb holnapunk lesz!

2012. március 12.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése