2012. március 9., péntek

Fenn az Olümposz csúcsán...


Fenn az Olümposz csúcsán…

fenn az Olümposz csúcsán,
csak a füst gomolyog,
gomolyogva egyesül és nem lát többé semmit, ahogy látja
az embert, lenn a porban,
ebben a korban,
míg élünk, éhezünk,
lelkileg semmisülünk,
mert a bűnért fizetnek pénzt,
és itt már csak pénz beszél,
ő beszél csak az anyagszíveknek,
amiket összetákoltak műanyagból
haszonból és javakból,
tőkéből és hitelből,
szögesből és kerekből,
hogy az egészből
csak szilánkok maradjanak,
s benne tükrözzenek az ifjúság értékei
a csel, a hazugság, kétszínű ember,
mert az ember már nem tajtékzó tenger, ami
álmait és indulatait elengedi,
szabaddá, mint a sólyom az égen,
de ez a sólyom,
elveszett a füstben az Olümposz csúcsán már régen.

2012. március 9.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése