2012. március 10., szombat

Krasznahorka

Krasznahorka
(A krasznahorkai tűz alkalmából)

A nap is boldogan ragyogta be fenn a bércet,
A tavasz sugarát veti egy régmúlt csodára,
Ahol a dombok beszélnek, a falak mesélnek,
Ott áll még a híres Krasznahorka büszke vára.

Ott, ahol minden kövön egy kurucnak lépte ég,
S éjjelenként hallani a tárogató hangját,
Ott, ahol magyarnak lenni csakis jó, csakis szép,
Ahol minden vitéz fújta a Rákóczi-nótát.

De ma… teteje és tornya hamu és parázs lett,
A fájdalmas eget is elborította a füst,
Elszállt a múlt, a dicsőség – a lángban elégett,
Az értékek elvesztek: dalok, arany és ezüst.

A könny és a rágódás nem gyógyítja a sebet,
S a pokoli láng fájdalom, de mégis pusztított,
Véletlen vagy tettes? De megrendített hegyeket,
Rákóczi népe ilyen csapásra nem számított.

2012. március 10.
Czáboczky Szabolcs


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése