2012. március 16., péntek

Romos vár


Romos vár

Romos vár szakadozó tornyán állok én,
Ahogy végigtekintek a rónán,
A múltbeli dicsőségről énekelvén
Többé nem győzhet vállalt magányán.

Fenn a torony ormán pedig rád gondolok,
Ahogy a végtelen távolt nézem,
Nem tudom mit várjak, de az apostolok
Súgnak: közeleg, közeleg a vég tényleg.

 A hideg, érzéketlen szó – szinte szúr, fáj,
És félek, hogy az a nyíl eltalál,
Amitől újra sír a szem, remeg a száj,

Félek – szívem falát éri omlás,
Hogy életemmé legyen ez a dicső vár,
Ami nem győzhet vállalt magányán.

2012. március 16.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése