2012. április 15., vasárnap

Hervadt tulipánok

Hervadt tulipánok

„Minden jó, amidőn kilép a dolgok alkotójának kezéből, de minden elfajul az ember kezei közt” (Rousseau)

A Lét zöldellő mezején,
A nagy tenger tisztaságban,
Csepp tulipánok keresik
A helyüket a világban,
Ki se nőnek leveleik
Már felfigyelnek a napra,
Az aranyló sugarakra,
A felhőtlen, kék égboltra.

Egyre csak nőnek és nőnek,
És a zöld végtelent látják,
Egy lényként tisztán képzelnek
S e föld szépségét csodálják,
Maguk külön-külön mernek
Gondolkodni és álmodni,
De találkoztak, és hagyták
A nagy álmokat elveszni.

S már lehullott a tisztaság,
Mivel már megismerkedtek,
S az ég is teljesen beborult,
Hirtelen felhők jelentek,
A nagy mező zöld tengere
Egyszerre csak sárgává vált,
S a szirmok egyenként hulltak,
Mert már megismerték egymást.

Az egyből mindig csak több lesz,
Egyesülnek tiszta eszmék,
De egy erő hatására
Így lesz elfajult hulladék,
Így vagyunk mi emberek is,
Mert születésünk nem átok,
Csak illeszkedünk másokhoz,
Mint a hervadt tulipánok.

2012. április 15.
Czáboczky Szabolcs




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése