2012. április 24., kedd

Hóvirág az út mentén


Hóvirág az út mentén
(Fanninak)

Egy esős délutánon szomorkás fejjel,
Meghökkenek a város nagy csendjén,
És hallom, ahogy az eső vígan versel,
A szép hóvirágról az út mentén.

Meghajtja fejét, mint amilyen ártatlan,
De néha felnéz a borult égre,
Nem érti, az ember miért ilyen álmatlan,
Miért nem tud álmodni már végre?

Szépsége páratlan, mint a mesevilág,
Szíve őszinte, mint a csillagfény,
És olyan tiszta, mint a nyári ég.

Rád találtam, te gyönyörű kis hóvirág,
Oly távol vagy még, de mégis közel,
Aki nemsokára tisztán ölel.

2012. április 24.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése