2012. április 21., szombat

Szabad(rab)ság


Szabad(rab)ság

 Mint a por az utcán, úgy tébolygok,
Olyan kicsinyen és elveszetten,
Felnézek, látom az ég oly messze,
Keresem, de nem találom helyem,
Beállnék az ember sorába,
Akinek már megfelel a világ,
Büszkén szabadságot üvöltenek,
Mikor már elveszett a szabadság.

Mit is jelent manapság lázadni,
Ha mindenkinek megfelel minden?
Mit is jelent manapság a törvény,
Ha mindenkinek engedett minden?
Ma már nem ismerik a „mi”-t csak az „én”-t,
S az ember csak önmagát szolgálja,
Már nem érti mi az, hogy szabadság,
S így lesz nyíltan önmaga szolgája.

Nem az a tiszta és szent szabadság,
Mikor én érzem, hogy szabad vagyok,
Mert lehet akár millió „én” is,
„Mi”-t én soha nem formálhatok,
És majd lassan észre fogjuk venni,
Hogy e szabadság divatjelszó,
És pont, amit magunkénak hiszünk,
A hatalomban zivatart hozó.

Csak az a tiszta és szent szabadság,
Mikor érezzük: szabadok vagyunk,
Állunk, mint egy cél és egy akarat,
Csak egyként élünk és egyként halunk,
De ma, ma már mindez rég elveszett,
Ami szabad, azt hisszük mi rabnak,
Soha nem lesz itt egyenlőség, mert
Vannak szabadok és szabadabbak.

2012. április 21.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése