2012. június 23., szombat

A magyar Ragnarok


A magyar Ragnarok

Alkonyodik most Kárpáthazában,
Az ég mintha vértengerben úszna,
A remény elveszett szép dalában,
Mert a költő lantjától búcsúzna,
Ég és föld összecsap,
Gyászba borul a nap.

Kegyetlen a tél, ködben bolyongunk,
Még merünk készülődni a nyárra,
De mindhiába, magunk is futunk,
Farkasok vadásznak a magyarra,
Ég és föld összecsap,
Gyászba borul a nap.

Testvér a testvérnek már nem köszön,
A magyar elfeledte, hogy magyar,
Az idegen betódult, mint az özön,
Idegen tévhitekkel megzavar,
Ég és föld összecsap,
Gyászba borul a nap.

Kárpátok veszedelmes szelei,
Szellemekként őrzik a völgyeket,
Az Alföld napsütötte jelei,
Int, hogy óvjátok a földeteket,
Ég és föld összecsap,
Gyászba borul a nap.

S egy nap menny és pokol seregei
Jönnek, nem kímélve Földanyát,
Isten és Ördög hű gyermekei,
Gyűlnek, hogy vívják a végső csatát,
Ég és föld összecsap,
Gyászba borul a nap.

Menny és Alvilág lényei harcban
Utoljára dicsőn ütköznek meg,
Ravasz lidércek kürtje felharsan,
Ősök lelkei nyílzáport lőnek,
Ég és föld összecsap,
Gyászba borul a nap.

Marad a tél, a vér és a halál,
Nincs már krónikás, aki írna dalt,
Maradnak a testek és a magány,
Menny és Alvilág is üres, kihalt,
Ég és föld összecsap,
Gyászba borul a nap.

De egyszer újjászületik minden,
A menny újra magyarokat teremt,
És megáldja Kárpáthazát Isten,
Hogy több magyarja legyen idelent,
Ég és föld összecsap,
Mégis ránk süt a nap.

2012. június 23.
Czáboczky Szabolcs


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése