2012. június 2., szombat

Nem közönséges nemzetek


Nem közönséges nemzetek

Vádlottak székében ültek a nemzetek,
Amikor ítélt a nagyvilági bíró,
Egyesek furfanggal, pénzzel menekültek,
S ezt nem is jegyezte a jegyzőkönyvíró,
De voltak nemzetek, akik ott maradtak,
Nem állhattak fel a vádlottak székéből,
S amíg minden nép saját országot kapott,
Ők oktatást kaptak a kényszerbékéről.

Elviselték, hogy más nyelvét kell tanulni,
Hogy a másik nemzethez kell illeszkedni,
Elviselték. Lám a többség elnyomó lett,
S kész kisebbségét földjébe betemetni,
Mert hiába játszottak a nagyvilággal,
Hiába volt, hogy a szerencse rátalált,
A kisebbség csak bajt hozhat az államra,
 A vádlott nem érdemel mást, csakis halált.

Az országtalanok és a kivetettek,
Akik becsülettel állták meg helyüket,
Akiknek egykoron saját országuk volt,
Nem lobbantották fel a háborús tüzet,
A nagyhatalmak őket nem érdekelték,
Próbáltak úgy élni, hogy a legjobb legyen,
De néhány nap alatt, minden megváltozott,
Indulat él bennük, mert hitvány a jelen.

Kimondatlan szavak nyomják a szívüket,
Mert tudják, hogy Isten nem ezt szánta nekik,
Más nemzet fia egyből elnyomóvá vált,
Szülőföldön a belviszály magját vetik,
Szakítsátok a kényszerbéke láncait,
Lázadjatok, s többé nem lesztek vesztesek,
Remegjetek Alpok és Pireneusok,
Mert jönnek a nem közönséges nemzetek!

2012. június 2.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése