2012. június 4., hétfő

A térkép és a vonalzó


A térkép és a vonalzó
(Trianonra emlékezve)

Volt egy eszköz a történelem folyamán,
Ami várt a matematika asztalán,
Ami végigsimított érdes papíron,
Hegyeken, rónákon, folyókon, száz hídon.

Mozdult a kéz, a ceruza a térképen,
S a vonalzó gőgösen szólal ekképpen:
„Lásd meg, elég ennyi, egy könnyed simítás,
S Európa szívében már dúl a népirtás.

Kettévágok városokat, gyártelepet,
Három ország között teremtek látképet,
Székely kapukat döntök mélyen a sárba,
Ahogyan egy csónak süllyed a mocsárba.”

Ó, te kárhozott, te mégis drága honunk,
A vér meghűl bennünk, ha arra gondolunk,
Volt néhány ember, egy térkép, egy vonalzó,
Néhány aláírás lett végső búcsúszó.

S ti aljas árulók, hitvány proletárok,
Amíg föld alatt vagytok, ne nyugodjatok,
Aki vásárba bocsájtja a hazáját,
Annak csak az ördög írja a halálát.

Ó, hogy egy vonal szíveket szakíthat szét,
És az álmok tömegsírjának a csendjét,
De élünk, és ott a babér minden fejen,
Büszkén és győztesen – minden magyar fejen!

2012. június 4.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése