2012. július 10., kedd

A magyar Kerberosz


A magyar Kerberosz

Lenn az Alvilág kénköves kapujánál,
A Sztüx habjain árnyhajók vitorláznak,
Partot érnek az élők fényvilágánál,
Hogy a megholtak szálljanak, mint az árnyak,
Ó, Kerberosz, holtak ellenőre,
Mért nem engedsz feltámadni végre?

A Sztüx túlsó partján nincs más, csak tűz és por,
Vérfagyasztó, kísérteties kacajok,
Száz árny kíséretében jön a revizor,
Ha már átérnek a meghalt hős magyarok,
Ó, Kerberosz, holtak ellenőre,
Mért nem engedsz feltámadni végre?

Háromfejű vérszomjas szörny, óriás,
Mindegyik feje ide örökre bezár,
Egy-egy fej, ami miatt nincs feltámadás,
Ami miatt a holt még reménykedve vár,
Ó, Kerberosz, holtak ellenőre,
Mért nem engedsz feltámadni végre?

Bal feje dicső országunkba harapott,
Szétmarcangolta és határokat vetett,
Jobb feje vörös, magyar halált aratott,
Miatta egy nemzedék rabságban rekedt,
Ó, Kerberosz, holtak ellenőre,
Mért nem engedsz feltámadni végre?

Harmadik feje, a magyar nagy szégyene,
Hogy magyar a magyart már nem ismeri meg,
Mert már nem ugyanaz a szívek üteme,
És te már nem azt hiszed, amit én hiszek,
Ó, Kerberosz, holtak ellenőre,
Mért nem engedsz feltámadni végre?

Bár jönne egy magyar Héraklész mentőként,
Aki legyőz téged, hatalmas Kerberosz,
Jönne egy célként, egy akaratként, egy erőként,
Halld meg, te szörny: a sors nem oszt és nem szoroz!
Ó, Kerberosz, holtak ellenőre,
Legyőztek, így feltámadtunk végre!

2012. július 10.
Czáboczky Szabolcs


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése